Az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet legnagyobb részecskegyorsítója 2008 szeptemberében kezdte meg működését. A részecskekutatással foglalkozó tudósok számára ez igazi mennyország, hiszen olyan korszerű berendezések és technológiák találkoznak itt, melyek elképesztő lehetőségeket rejtenek magukban. A szervezet egyébként már 1954-ben megalapításra került, célja pedig akkor sem volt más, mint ma, vagyis a részecsketudománnyal összefüggő kutatások elősegítése.
A CERN részecskegyorsító Svájcban található, ahol 2018-ban leállították a Nagy Hadronütköztetőt karbantartás céljából. A létesítmény azonban nem csak egyetlen nagy ütköztetővel rendelkezik, mindössze az LHC a leghíresebb közülük. A gyorsító azt a feladatot látja el, hogy abban a részecskéket majdnem fénysebességre gyorsítsa fel. A protonokat vagy az elektronokat egymással ütköztetve vizsgálható az, miként viselkednek az atommagot alkotó elemi részecskék. Ugyan Nagy Hadronütköztető az elnevezés, de protonok és neutronok ütköztetése a feladat. Akkor hogy is van ez? A hadronok olyan szubatomi részecskék, amelyek összetevői kvarkok és gluonok. Ilyenek a neutronok és a protonok is.
A karbantartás alatt levő LHC 27 kilométeres majdnem kör alakú alagúttal rendelkezik, melyben két cső található. Ezekben ellenkező irányban haladnak a protonok, és csak négy detektornál találkoznak egymással. Az üzemelés során a szükséges hűtést hélium biztosítja. A teljesítmény javításának és az energiaveszteség minimalizálásának érdekében -271,3 fokra kell levinni a hőmérsékletet. Csak hogy tudjuk, mennyire hideg ez, a világűr is melegebb helynek számít nála.
KAPCSOLÓDÓ ÍRÁSOK
Elképesztő, hogy egy másodperc alatt 11245-ször megy végig egy proton ezen a pályán, és csupán ennyi idő szükséges ahhoz, hogy egymilliárd ütközés létrejöjjön. De mégis mire jó mindez? Mit kutatnak ténylegesen a létesítményben? Milyen célt szolgál a CERN részecskegyorsító Svájc területén? A részecske tömegének vizsgálata mellett olyan kérdésekre keresik a választ, hogy mi az a sötét anyag. Szintén a kutatások középpontjában áll a kérdés, hogy miért van sokkal több anyag, mint antianyag az univerzumban.
A létesítmény elképesztő méreteire és a benne rejlő tudományos megoldásokra tökéletes monumentális példa, hogy csak az alkalmazott mágnes 12 ezer tonnányi vasból áll, és százezerszer erősebb, mint a Föld mágneses ereje. Belegondolva ebbe valóban ténnyé válik, hogy az emberi elme mi minden megvalósítására képes. A hatalmas detektorban viszont mindössze néhány centiméter széles az a cső, amiben ténylegesen haladnak és ütköznek a protonnyalábok.
A CERN részecskegyorsító Svájc területén számos magyarnak is kutatási terepet biztosít. A kutatások jelenleg abba az irányba haladnak, hogy szeretnének erősebb mágneseket kifejleszteni, hiszen az LHC működtetésének optimalizálása ezt teszi szükségessé. Természetesen a mérések nagymennyiségű adatátvitellel járnak, így a szerverpark is folyamatos fejlesztésre szorul. Mindenesetre már az is hatalmas eredmény, hogy a Nagy Hadronütköztetővel 2012-ben sikerült bizonyítani az úgynevezett „isteni részecskének” a létezését. Peter Higgs után Higgs-bozon névre keresztelték, hiszen Higgs volt az a kutató, aki már 1964-ben szólt arról, hogy létezik olyan részecske, mely tömeget tud adni más részecskéknek, vagyis az univerzum keletkezését gyökereztette egészen idáig.