Egyes fejletlenebb országokban gyakorlatilag senki nem utazik, mert ez pénzkidobásnak minősül. Magyarországon is igen sokan vannak, akik életükben egyszer jutnak el hazánk fővárosába és soha nem is lépnek át országhatárt életükben. Sőt, egyes elszigeteltebb közösségek nem is igen hagyják el a lakhelyüket, van, aki szó szerint nem lát például tavat egész életében. Más társadalmi rétegekben Magyarországon az utazás leginkább a fiatalok és a középkorúak szórakozása, kevesen terveznek utazásokat idős korukra. Ennek rengeteg oka van, amelyekből be fogunk mutatni néhányat ebben a cikkben. Azonban elöljáróban érdemes lehet elmondani, hogy az egyesült államokbeli boomer / baby boomer generáció (1940-59 között születettek) közül nagyon sokan olyan életpályát jártak be, hogy becsülettel, keményen, évi 0-1-2 hét szabadsággal dolgoztak, majd nyugdíjazásuk utánra tervezték a nagy utazásokat: sokszor csoportban, buszos, hajós, de akár biciklis több napos és több hetes utazásokat valósítva meg Mexikótól Dél-Afrikáig és Vietnámig. Miért nem honosodott meg mindez Magyarországon?
A nyelvtudás (hiánya)
A magyar nyelv, mint tudjuk, a finnugor nyelvcsaládba tartozik. Azonban hiába helyezkedik el anyanyelvünk ugyanabban a családban, mint a finn és észt nyelv (amelyek beszélői megértik egymást), ezeken sem tudunk kommunikálni. Nem is beszélve a germán, újlatin vagy szláv nyelvekről. Annak ellenére, hogy a magyarban több száz szláv eredetű szó van (bárány, szilva, cseresznye vagy éppen Visegrád [magas vár]), ezeken sem tudunk kommunikálni.
Ezért is van, hogy a Trianon előtti Magyar Királyság azon területei népszerű desztinációk, ahol ma is élnek magyarok / főleg magyar élnek: többek között Székelyföld és Erdély, Vajdaság és Kárpátalja.
Manapság a Google fordító és más programok a segítségünkre lehetnek, ha kommunikációra kerül a sor, ahogy már az általános iskola kezdetétől kötelező egy idegen nyelv (általában angol) tanulása, azonban ez nem túl sikeres. Az idősebb generációk tagjai esetleg az orosz nyelvvel boldogulhatnak valamelyest, amit szintén „tanítottak”.
Évtizedekig lezárt vagy nehezen átjárható határok
Nem, nem a Covid-19 vagy más világjárványról beszélünk, hanem a múltról, a hidegháború időszakáról. Az ember nem könnyen szakad el attól a világtól, amelyben szocializálódott. És míg a Rákosi-rendszerben az utazás nagyon kevesek (diplomaták, kiemelkedő sportolók) kiváltsága volt, a Kádár-rendszerben sem volt könnyű utazni. Ez az egyik oka annak, hogy a magyarországi utazási desztinációk olyan kultikusak lettek: gondoljunk csak a „magyar tengerre”.
De talán a magyar néplélekben, gondolkodásban már jóval ezelőtt is hasonló gondolatok voltak megtalálhatók, erre példa a latin nyelvű „Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita.” mondás, amelynek jelentése: „Magyarországon kívül nincs élet, ha mégis van élet, az nem olyan.”
Szintén fontos megemlíteni, hogy az ember általában elfogadja a saját élete „buborékának” a határait. Ez Magyarországon azt jelenti, hogy ritkán utazunk egy irányban 300 km-nél távolabbra. Sőt, egész Európában sincsenek igazán nagy távolságok: New York City és Los Angeles városa között közel 4000 km a távolság. Budapesttől Moszkva kevesebb mint 1200 km-re van közúton, Helsinki városa kevesebb mint 2000 km-re, míg kicsit több mint 3000 km vezetésre találjuk Tangiert Marokkóban, Afrikában.
Az elefánt a szobában: a pénzügyi helyzet
Azonban mindez talán kevésbé lenne jelentős, ha az átlagos nyugdíj Magyarországon nem havi 140.000 Ft lenne, hanem mondjuk ennek a háromszorosa. Nyilván tudjuk, hogy Svájcban az árak horribilisen magasak: azonban pontosan a külföldi vakáció az, amikor ezek a különbségek eltűnnek. A 404 eurós havi nyugdíjjal nem könnyű luxus körülmények között (sőt, szinte semmilyen módon) utazni. Más a helyzet a svájci minimum (!) nyugdíjjal, amely havonta 562.000 Ft jelenleg. Ebből Svájcban nemigen lehet aranyéletet élni, de nagyon kellemesen el lehet lenni Dél-Spanyolországban például.
Akkor le kell mondani az utazásokról idősebb korban?
Ha jelenleg átlagos fizetésünk van (ez 260.000 Ft nettó havonta), és 1980-ban születtünk, a Nyugdíjbiztosítás nyugdíjkalkulátora szerint 198.000 Ft-os nyugdíjra számíthatunk. Ha úgy érezzük, hogy ez nem lesz elég minden kiadásunkra és nem rendelkezünk más befektetéssel (ez lehet bankszámlán tárolt pénz, amely reálértéke az infláció értékével [májusban 5% felett!] csökken, kriptovaluta, tőzsdézés, ingatlan stb.), érdemes mindenképpen előregondolkodni és hó végén megpróbálni félretenni egy adott összeget.
Ezzel fenntarthatjuk a jelenlegi életstílusunkat és ha szerencsések vagyunk és minden jól alakul, akár kellemes utazásokat is megvalósíthatunk 65 év felett is.
Hogyan lehet kiegészíteni az állami nyugdíjat?
Ahogy említettük, erre bármilyen befektetés megfelelő lehet, de nem véletlen, hogy létezik egy olyan jogi kategória, amelynek a neve nyugdíj előtakarékosság. Ahogy az sem, hogy ez államilag támogatott, annak ellenére, hogy teljesen az állami nyugdíjrendszeren kívüli, piaci szereplők által létrehozott termékcsaládokról van szó.
A 2014-es személyi jövedelemadó törvény óta három termékkategória minősül nyugdíj előtakarékosságnak:
– az önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP),
– a nyugdíjbiztosítás, és
– a nyugdíj előtakarékossági számla (NYESZ).
Melyiket érdemes választani?
Bárcsak egy szóval ki tudnánk jelenteni, hogy melyik a legjobb. Ez azonban ugyanúgy nem lehetséges, ahogy nem tudunk egyetlen autóra rábökni és azt mondani, ez az autó mindenkinek a legjobb. Van, aki 7 vagy 9 személyes autót szeretne a nagycsaládnak, mások egy két üléses sportkocsit vagy egy platós terepjárót.
De azért vegyük át az alapokat.
A nyugdíj előtakarékossági számla (NYESZ) nagyon különbözik a másik két versenyzőtől. Ez gyakorlatilag egy értékpapírszámla, amely után jár az állami támogatás (erre ki fogunk térni részletesebben). Ez azoknak jó megoldás, akik szívesen foglalkoznak a pénzzel és már van tapasztalatuk értékpapírok és hasonlók kereskedelmében. Ehhez nagy fokú fegyelem és tapasztalat szükséges.
Az önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP) a legkorábbi nyugdíj előtakarékosság Magyarországon, több mint egymillió ilyen számlát találunk az országban, mert egy ideig a munkáltatók kedvezményesen nyithattak ilyen számlákat az alkalmazottaiknak. Ahogy ez megváltozott, nagyon sok számla anélkül „árválkodik”, hogy bárki pénzt helyezne el rajtuk. Így sokaknak egy kellemetlen meglepetés lesz nyugdíjba vonuláskor, hogy évtizedek megtakarítása igen alacsony összes lesz: havi néhány ezer forinttal, nagy megszakításokkal ne várjunk csodát.
A nyugdíjbiztosításoknál a minimális megtakarítás havi 10.000 Ft, és az utóbbi 7 évben már több mint 300.000-en választották ezt a megtakarítási formát, nem véletlenül. Itt egyes esetekben akár 20, de általában is legalább 5-7 portfólió közül választhatunk, így mi döntünk arról, hogy miben tartsuk a pénzünket. Ez azoknak ajánlott leginkább, akiknek legalább 10 évük van még hátra a nyugdíjba vonulásig.
Mi az adójóváírás, miért segít az állam?
A jelenlegi nyugdíjrendszer nem tökéletes, és a jövőben ez a helyzet minden bizonnyal romlani fog. A probléma nem Magyarország-specifikus, hanem az egész fejlett világban jellemző, többek között a csökkenő népességszám és elöregedő társadalom miatt.
Ennek elismerése az, hogy a döntéshozók úgy döntöttek, segítenek azoknak, akik önmagukról szeretnének ilyen formában gondoskodni. A segítség mértéke pedig a befektetés 20%-kal megnövelése, méghozzá a befizetett személyi jövedelemadónkból (SZJA).
Tehát, ha havi 20.000 Ft-ot / évi 240.000 Ft-ot takarítunk meg az egyik fentebb említett módon, ezt havi 4000 / évi 48.000 Ft-tal kiegészíti a magyar állam, ha ezt kérjük az SZJA bevallásunkban és van befizetett SZJA-nk.
És a jóváírt összeg megtakarításunk része lesz, így ezekre is rájönnek a hozamok.